„Egészen üresnek érzi a testét, mintha minden belső szervét kiemelték és bedobták volna abba a zománcos mosdókagylóba.
Hullámokban tör rá a gyász, a megkönnyebbülés, a szégyen, a bűntudat. Megtarthatta volna a gyereket. Ő a hibás. Egyszerűen kilökte a világba a kislányát, egy szál egyedül. Egyedül hányódik majd a nagyvilágban. Mindkettőjükre ez a sors vár.
Aztán lassan elszundít, elringatja az ablakon doboló eső ritmusa. Ott, álom és ébrenlét között újra felbukkan tudatában a név. Belesuttogja az éjszakába: Elodie.
Meg foglak keresni, gondolja, és hagyja, hogy az álom lehúzza a mélybe. Az ígéret legalább annyira önmagának szól, mint a csecsemő kislányának. Visszaszerezlek, és minden rendbe jön."
Jóváteheti-e a szeretet a jóvátehetetlent?
Az 1950-es években járunk a kanadai Québecben, ahol az angol és francia közösségek együttélése csak látszólag harmonikus, a mélyben súlyos feszültségek húzódnak.
A tizenöt éves Maggie Hughes angol apja sem szíveli a franciákat, s mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Maggie a szomszédos farmon élő francia fiúhoz menjen feleségül. Így amikor Maggie teherbe esik, a szülei ráveszik, hogy mondjon le a kislányról, s az újszülött Elodie árvaházba kerül.
A kislány amúgy sem könnyű sorsa újabb tragikus fordulatot vesz, amikor a nagyobb állami támogatás miatt a gyermekotthont, ahol él, elmegyógyintézetté, a több ezer állami gondozott gyermeket pedig értelmi fogyatékossá nyilvánítják.
Van-e szabadulás ebből a kilátástalan helyzetből? Túl lehet-e élni egy léleknyomorító intézmény megaláztatásait, és létezhet-e feloldozás és megnyugvás egy anya számára, aki ilyen helyzetbe taszította gyermekét?
Joanna Goodman valós eseményeken alapuló regénye szívbe markoló és felemelő történet az anya–lánya kötelék megbonthatatlanságáról, s megrázó pillanatfelvétel Kanada történelmének egyik sötét időszakáról.
Joanna Goodman kanadai írónő ötödik regénye, az Elveszett lelkek otthona 2018- ban jelent meg, és óriási kritikai visszhangot váltott ki. A 20. század közepén a québéci hatóságok a katolikus egyház közreműködésével körülbelül húszezer árva gyereket nyilvánítottak értelmi fogyatékossá a nagyobb állami támogatás reményében. A tartomány akkori vezetője után magukat Duplessis-árváknak nevező károsultaknak az ügy kirobbanását követően a kanadai kormány jóvátételt fizetett.
