Ha tudtam volna…

A Mátra hegyei között található Esthajnalcsillag Idősek Otthona kertjében egy padon mindennap ott ücsörög egy idős úr pizsamában és köntösben, fején vadászkalappal, a szájában füstölgő pipával. Ő Sebestyén György, vagy ahogy mindenki nevezi, Gyuri bácsi. Az öregúr agya olyan, akár egy kalendárium. Életútja tele van fordulatokkal és szívet melengető történetekkel.
Az öreget senki sem meri megszólítani, senki nem tudja, mi rejlik a múltjában egészen addig, amíg Halmi Edit nővér oda nem ül mellé, és el nem kezd vele beszélgetni. Ekkor valami különleges dolog történik, és az öregúr történelemkönyve kinyílik…
Ahogy kettejük fájó szíve egymásba fonódik és kínzó emlékekkel telve egymásban keresik a megnyugvást, lassan egy életrajzi regény előkészületei kezdenek kibontakozni a szemünk előtt.
A könyvből megtudhatjuk, hogy Gyuri bácsinak és Róza néninek milyen viszontagságokon kellett keresztülmenni ahhoz, hogy egy napon igaz emberként nézhessenek a tükörbe…

Gyuri bácsi utálta a háborút.
Gyuri bácsi utálta a nácikat.
Gyuri bácsi utálta a gonosz embereket.
Gyuri bácsi imádott mesélni az életéről.
Gyuri bácsi imádta a családját.
Gyuri bácsi imádott élni…